Mi késztet bárkit is arra a XXI. században, hogy lovaggá váljon? Mi az a cél, amiért egy emberként sorakoznak fel egymás mögé és szolgálják azt alázattal, nem ritkán messze attól a földtől, amelyet hazájuknak neveznek? Mi határozza meg a mai, modern korban a lovagi létet, amikor már nincs szükség nagy csatákban tanúsított bátorságra?

A Tengeri Lovagok Társasága tagjai nem lovon, hanem a hullámok hátán lovagolnak. Hol szelíd, hol szilaj vizeken. A lovagi lét eszméje arra a képességre utal, hogy egyszerre kell megbirkózni a modern társadalom és a tenger által támasztott valamennyi követelménnyel.

A tenger nem kivételez, és nem ad sem felmentést, sem könnyítést senki számára. A hullámokat és a szelet nem lehet betörni, csak szolgálatba állítani. Ehhez megfelelő tudás, igazi szakértelem és gyakorlati tapasztalat szükséges. A Tengeri Lovagok Társaságának kincse ezért nem egy lakatlan szigeten vagy a tenger mélyén van elásva, amihez titkos térképek megfejtésével lehet eljutni. A mi kincsünk a tudás és a tapasztalat, amit nem őrizni, hanem mások javára fordítani kötelességünk.

A Tengeri Lovagok Társasága tagjaiként szentül hisszük, hogy az Adria és a Földközi tenger nem csak néhány ország hajózási területe. Ezek a tengerek nemzeteket kötnek össze. Nemzeteket, amelyek tisztelik a hagyományokat és egymást, megőrizve mindazt az értéket, amit e vidéken élő és hajózó népcsoportok az évezredek során megteremtettek. Csak azokat fogadjuk tagjaink sorába, akik képesek és hajlandók megőrizni és gyarapítani ezeket az értékeket, legalább öt éve hajóznak a világ tengerein és tengeri hajóvezetői jogosítvánnyal rendelkeznek. Akik példamutatásukkal kitűnnek a többi hajós közül, akik számára fontos a jó keresése és továbbadása. Akik minden helyzetben tudják, mi a jó modor, az erkölcs és az etika, akik példát mutatnak emberségből, akikre felnézhetünk, mert viselkedésük, megjelenésük és tudásuk erre késztet bennünket. Akik becsülettel és hűséggel szolgálják ezt az eszmét, akik mindezen tulajdonságok mellett tevékenységükkel is bizonyítják elkötelezettségüket, és ezt a társaság tagjai jutalmul elismerik, azok lovaggá válhatnak. A tagság tehát nem jár mindenkinek és nem is adományozható.

A Társaság mögött nem áll sem egyházi sem világi támogatás, és nem kívánja azt sugallni, hogy patinás, régi hagyományok őrzője. Tudatában vagyunk annak, hogy modern lovagi szervezetként nem mérhetjük magunkat az évszázados rendekhez. Tagjaink között nincs sem címében sem rangjában olyan személy, aki származása alapján lovagnak tekintendő. Társaságunk nem anyagi javakért, hanem non-profit szervezetként elhivatottságból és szociális indokoktól vezérelve kíván olyan örök eszmét és értékeket szolgálni, amelyek sosem veszhetnek a múlt homályába, bárhová fejlődjék is az emberiség. Hisszük, hogy mindig lesznek olyanok, akik a létezés válaszait keresve felfedezik a legfontosabbat: a halhatatlan emberi szellemet.

„Az adriai lovagi közösségünkhöz egyre többen kívánnak tartozni. Az olasz és spanyol jelentkezők mellet legutóbb osztrák hajósok is jelezték csatlakozási szándékukat. Lovagi társaságunk híre nem is csoda, hogy mindenhová eljut, hisz a szelek szárnyán terjed…”

Hovanec Zoltán yacht kapitány, nagymester

„Én, személy szerint a hajózásban való tevékenységet, az oktatást, a vitorlás oktatást, a tengeren való túlélő képességet tulajdonképpen csak eszközként használom fel abban, hogy elsősorban a fiatalok körében segítsem jellemük fejlődését, hogy az valódi értékrendeken alapulva fejlődhessen, hogy ne hamis, ne ál és napjainknak élő, múló értékeket becsüljenek meg.”

Kopár István hajóskapitány,  tag

„Mi művészek is a jóságot és a szépséget tartjuk a legfontosabbnak. Szolgálunk, szolgáljuk az embereket. Megmutatjuk mindannak a szépségét, amit az emberi kultúra létrehozott. Ezt szeretnénk eljuttatni mindenhová. Aki sok szépet hall az a lelkében megtisztul és fogékonnyá válik a jóra. És talán a Föld is jobbá válik ezáltal, és boldogabbá, élvezhetőbbé lesz az ittlét rajta.”

Laczó András operaénekes, pártoló tag