Megemlékezés Roediger-Schluga Miklós tengerész kapitányról

2019.04.01 13:11 Dr. Zsigmond Gábor

Roediger-Schulga Miklós 125

Megemlékezés Roediger-Schulga Miklós tengerész kapitányról - Portré
Roediger-Schulga Miklós

A magyarok 20 éves tengeri vitorlás versengése során már évek óta minden versenyen megemlékezünk egy híres, vagy éppen méltatlanul feledésbe merült magyar tengerészről. Az idei évben a 125 éve született Roediger-Schluga Miklós kapitányra emlékezünk.

Roediger-Schluga Miklós 1894-ben született és sok tengerészet iránt vonzódó kortársához hasonlóan Fiumében tanulta a hajózás minden fogását, a legmagasabb szinten. Az akkor Magyarországhoz tartozó kikötővárosban külön akadémián képezték a kereskedelmi és haditengerészeti tiszteket. Az itteni Haditengerészeti Akadémia volt az egykori osztrák-magyar haditengerészet legmagasabb szintű oktatási intézménye. Roediger-Schluga 1912-ben végzett az akadémián és tengerész hadapródként a Redetzky csatahajón kezdte meg szolgálatait. Nem sokkal később, a trieszti hajógyárban frissen elkészült Tegetthoff csatahajóra vezényelték. A Monarchia akkor legújabb, hatalmas hadihajóján lett tengerész-zászlós és a világháború kitörésének évében kapta meg fregatthadnagyi kinevezését. A háborút végig szolgálta az Adrián. Egy ideig a 79 T torpedónaszád elsőtisztje lett. A háború végén a magyar hajógyárban épített U.31 tengeralattjáró elsőtisztjeként több bevetésen is részt vett. A Ganz-Danubius fiumei gyárában épített tengeralattjáró nem egyszer kimerészkedett a Földközi-tengerre is és sikeresen süllyesztett el ellenséget hajókat. Végül a 39. számú torpedónaszádot bízták rá, melynek sorhajóhadnagyként parancsnoka lett.

Megemlékezés Roediger-Schulga Miklós tengerész kapitányról - U31.-es tengeralattjárója

A háború elvesztése után a szegedi Nemzeti Hadseregnél jelentkezett szolgálatra, ahol a vezérkar szállítmányozási osztályán kapott beosztást. A tenger nélkül maradt országban az 1895 óta működő Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. kereskedelmi főosztályán kezdett dolgozni, előbb főintézőként, majd felügyelőként. Az 1936-ban létrejött Magyar királyi Duna-tengerhajózási Rt. ügyvezető- igazgatója lett és feladat volt a kereskedelmi tengerészet forgalmának fejlesztése. A társaság a három tengerjáró hajóval összesen 21 038 tonna árut szállított, összesen ötven fős személyzetet foglalkoztatva. A hajók több mint 70 ezer tengeri mérföldet tettek meg. Két év múlva, 1938-ban a forgalom elérte a 30 942 tonnát. A második világháború kitörésekor már öt, az újpesti hajógyárban épített Duna-tengerjáró hajó volt magyar lobogó alatt. A háború idején a hajókat fekete-tengeri szolgálatra vezényelték, ahol német utánszállítási feladatokat kellett megoldaniuk. A Duna-tengerjárókat a németek bérelték és felfegyverezték, közben új egységek építése is zajlott. Több hajót is ért szovjet támadás, az Ungvárt 1941. november 8-án el is süllyesztették. Később a hajóknak fontos szerep jutott a Krím félsziget evakuálásában.

Roediger-Schluga közben 1941-ben kormányfőtanácsosi címet kapott Teleki Pál miniszterelnök előterjesztése nyomán „a magyar hajózás fejlesztése érdekében kifejtett értékes és eredményes munkásságáért.” 1944-ben a Magyar Folyam-és Tengerhajózási Rt. vezérigazgató-helyettesévé nevezték ki. Civil tengerészeti pályafutását itt kezdte az első háború után még főintézőként. Állítólag a háború végén személyesen is részt vett a nyilasok által üldözött beosztottjai megmentésében.

Az összeomlás hónapjaiban a Duna-tengerjárókat a folyami hajók zömével együtt Németország felé irányították és a háború végén ott is maradtak. Roediger-Schluga maga is részt vett azokon a tárgyalásokon, melyek révén a háború után Magyarország visszakapta hajóállományát. Úgy tűnt, hajózási szakértelmét, tapasztalatait és hatalmas tudását megbecsülik. A szovjet irányítás alá került államosított hajózás, a Magyar-Szovjet Hajózási Rt. igazgatójaként szervezte újjá a teljes magyar hajózást. Csakhogy sokadmagával a magyar ipar és közlekedés legfelső vezetői között őt is koncepciós perbe fogták. A meghurcoltatás után halálra ítélték és 1950. február 4-én kivégezték. Sírja a rákoskeresztúri köztemető 298-as rabparcellájában található.

Roediger-Schulga Miklós az Adrián kezdte tengerész pályafutását, ahol szolgált hatalmas csatahajókon, a világháború egyik legpusztítóbb új fegyvernemének számító tengeralattjárón (ráadásul egy magyar építésű egységen), végül parancsnoka lett a 39-es számú torpedónaszádnak. Az első világháború után a tengerpartját is elvesztő országban a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. alkalmazottja lett, ahol a kereskedelmi osztály főintézőjéből 1944-re a cég vezérigazgató-helyettesévé vált. Közben a hazai Duna-tengerhajózási kísérletek eredményessége révén létrejött, a csepeli kikötőből kiszolgált tengeri hajókat irányító Duna-tengerhajózási Rt. ügyvezető-igazgatója lett. A cég a tengerjáró hajók átrakodás nélkül jutotta el Budapestről a közel-keleti kikötőkbe. A kereskedelmi fogalom látványosan fejlődött, Roderiger-Schluga elismert szaktekintéllyé vált. Később a Nyugatra hurcolt hajók visszaszerzéséért mindent elkövetett, majd a Magyar-Szovjet Hajózási Rt. igazgatójaként a magyar hajózás újjászervezéséért fáradozott, míg koholt vádak alapján félre nem állították, majd kivégezték.

A hajózás iránti elkötelezettsége, a haditengerészeti szolgálatai és a magyar kereskedelmi tengerészet fejlesztése érdekében végzett kiemelkedő munkássága miatt születése 125. évfordulóján a 2019-es Captains Adria Kupa az ő életműve előtt is tisztelegve emlékezik meg a kiváló magyar tengerészről.