Judit hajónaplója a Friends Cup-ról

2019.10.20 21:46 Szervezőbizottság

A PANNON LOVAGOK hajójáról Judit naplóját olvashatjátok az alábbiakban. Gyönyörű írásával szeretné átadni azt az élményt, melyet a tenger nyújt ezen a gyönyörű tájon.

2019.október 19.

A korán kelés a korán kelni szeretők öröme.

            Aki azt hiszi, hogy egy utazás az indulással kezdődik, az téved. Az jóval korábban: akkor kezdődik, amikor rájössz, hogy se öltözeted, se cipőd, se táskád, se kabátod nincs egy tengeri hajózásnak megfelelő. Nekiállsz hát időben összegyűjtögetni a kellékeket, ne vallj szégyent. Kisegítenek a gyerekeid, s ha kell, betérsz egy-egy boltba is. De az utolsó nap már csak az élelmiszerboltba, hogy beszerezd az egész heti ellátmányt. A csomagolás zavartalanságát a diótörés, pogácsasütés és a váratlan látogatók biztosítják.  A rövidke éjszakai nyugodalmat a hajnali kelés frissessége váltja: irány Dalmácia, Murter szigete!            

            A hajóstársak és a hajó megtalálása majd átvétele után a magunkkal hozott elemózsia közös minőségvizsgálata következik. Nincs kifogás! És ragyog a nap, kéklik a víz, mert kék az ég, nyarat idéző a hangulat. Ha minden nap ilyen lesz…! 

Délután sor kerül a tengeri lovagok és jelöltek ünnepélyes fogadalomtételére, az angol tengerészek imája mindenkit megérint. Ki-ki megkapja a maga kincsesdobozát. Az én kincsesdobozom a hajó. De hol fog elférni az apró kabinban a milliónyi holmi, amit hidegre, melegre, esőre, szélre hoztunk? Mire úrrá leszünk a helyzeten, szinte tágas a tér, van hol aludni. A mai nap sok-sok élménye, az esti kiadós séta és a vacsora után nem is vágyunk egyébre. El is alszunk azonnal. Holnaptól rövidebben írok. Inkább hajózok!

2. nap, okt.20.  

Még hogy inkább hajózok? Ugyan, majd a többiek! Bartha Béla kapitány tudja, mi a dolga, és tudja, hogy én aztán nem tudom.

Ragyog a világ, sétahajózásra való. Hm…, ahogy én azt elképzeltem! A zsürihajó jelzése és a nagy sárga bója együtt jelezték a verseny kezdetét. De a nagy kékségben hol lehet az az apró sárga pötty? Nosza, elő a férjem nagyapjának I. világháborús, bőrborítású távcsövét, máris megvan az a sárga micsoda. A verseny izgalmas volt, úgy értem, nekem. Úristen, mibe keveredtem!

Ragyog a nap, kék az ég, de a szél is fúj, igaz, nélküle nehéz lenne. Vele viszont hamarosan ég a szemem, fájdul meg a fejem. Szerencsére a hullámzás nem bántott, igaz, amióta partra szálltunk, imbolyog a világ. Volt szó előtte erről? A balatoni szelecske is tud fújni, ha elszánja magát, az mégis hazai…    A verseny izgalmát persze a sorrend adja, ki hogy végez. Mi hamar belenyugodtunk, hogy biztonságos pozícióból lássuk a teljes mezőnyt magunk előtt. Gyönyörű látvány annyi szép vitorlást, remek sportembert látni. Na jó, mi is közéjük tartozunk: a 2 hozzáértő + 4 együttérző tagból álló csapat végül előzékenyen átadta hátsó megfigyelői helyzetét.                                                                                                                                      Noha valójában tényleg a csapattársaim vitték a nehezét, azért egy kis mászkálás, húzás, tekerés nekem is jutott. Most, érkezés után úgy érzem, nehezített tornaórán vagyok túl, rám fér a pihenés. Holnapra is jó szelet!