fbpx

Judit hajónaplója 2.

2019.10.22 23:38 Szervezőbizottság

Judit folytatta hajónaplóját a következő két nap eseményeivel. Ezalatt az idő alatt ugyanis összesen 4 futam indult, 3 tengeren, 1 pedig a bográcsban. Ilyen volt a 2 nap egy versenyző szemével:

2019. október 21.

Nem kellett volna kívánni! Mert nemhogy szél, de jóformán fia szellőcske is alig volt egész nap. A magamfajta kocahajósnak persze ez az álom.
Csendes ringatózás, élvezkedés a napsütésben. Na és mi lesz a
versennyel? A szélcsendben a versenytársakkal eleinte portrékészítési
közelségben folytatott kedélyes szóváltás, bizonyos itókafélék miben-,sőt hollétével kapcsolatos érdeklődés nyújtott némi változatosságot. Olyan nagy békesség volt, hogy még én is kézhez kaptam a kormányt. Az igazi változatosság mégis a gyönyörű táj, a bizonyos értelemben egyformán kopár szigetek mégis megunhatatlan látványa! Igaz, mától csak szabad szemmel gyönyörködhetünk, mert a tegnap említett 100 éves látcsőnek nyoma veszett, alighanem hullámsírban nyugszik. Katonasors?
Tudtommal csak a katonadalok említik a tengert (pl. Fiumei kikötőben áll egy hadihajó), de az alábbi népies műdal kitesz magáért: „Fakanál, fatányér, fabögre, nem megyek a, nem megyek a tengörre. / A tengeri nyavalyát, ha kívánom, egy kis bortól itthon is megtalálom! / Fakanál, fatányér, fabögre, nem megyek a, nem megyek a tengörre!” Bölcs előrelátás! A fatányér, fabögre nem törik a hajó dőltekor, és az is biztos, hogy ha az ember nem száll tengerre, nem is lesz rosszul. De mi van akkor, ha valaki tengerre is száll, meg jófajta bort is kóstol? Úgy jártunk, ahogy Petőfi már megmondta: „…s állni látszék az idő, bár a szekér haladt.” Hogy hogyan haladtak az állni látszó
hajók ma, egy-egy kép sejteti. Mi a gépesített hadosztályt erősítettük, abban elsőként futottunk be! Amíg nekünk a széltől lobogott a hajunk, addig a zsürihajón sem tétlenkedtek.

2019. október 22.

Szélcsend után édes a pihenés! Ahogy elnézem, másnak is jólesik. Fel kell készülni a délutáni bográcsfőzőversenyre. Miért is kell főzni a bográcsot?!
Esedékes az apadó kenyér- és italkészletek pótlása is, úgyhogy Iz szigetén az első célpontok között van a bolt.A szigeten aztán senki nem siet – hová is? Majd csak mi, a mai bójakerülő feladatok teljesítésekor. Addig is sétálunk, ámulunk a dús mediterrán növényzeten. Engem mondjuk az irigység esz meg, amikor az otthoni cserépnyi kis rozmaringom helyett itt bokornyi, sőt sövényre nyírt rozmaringot látok. Kerülgetjük a sóvár macskákat is, pedig egész jó bőrben vannak.Nyilván másoknak is megesik a szívük rajtuk. Az egyik arcátlan este besettenkedett hozzánk! 

Mától mi vagyunk a férjemmel a naposok. (De mennyire naposok! Csak úgy éget! Bárki elcserélhetné velünk a nyári szabadságát.)  Nincs sok dolgunk, mint az egykori cserkészeknek, akik előbb rőzsét gyűjtöttek, hogy tüzet rakhassanak a reggeli teavízhez. Nekünk gyöngyéletünk van: az már az én bajom, hogy nem gondoltam, hogy a gyufa megnedvesedik, és öngyújtót kell keríteni.Az esti bográcsban főzésnél kukta vagyok, fiatalodom. Nagyon finom lett!