Így indult Kriszta első vitorlás versenye

2019.10.20 23:58 Szervezőbizottság

Barack vagy szőlő?
…ezzel a mondattal indult életem első túravitorlás versenye az első alkalommal megrendezett Friends Cup-on, Murter kikötőjében.
Nem… Nem jelet kellett választani magunknak, vagy a hajónknak. A welcome drink mibenlétének kérdésében kellett dönteni. Akit érdekel, elmondhatom: barack lett.
Lányos zavarom (egy része legalábbis) máris tovaszállt, a maradék pedig a barátságos fogadtatás, mosolygós ismerkedés során távozott.

A versenyről annyit tudtam, hogy a hagyományos tavaszi Adria kupák mintájára új kezdeményezésként ez egy őszi megmérettetés, ahol természetesen a versenyen nyújtott teljesítmény is fontos, de – ahogyan azt az elnevezés is jelzi – legalább ennyire lényeges az is, hogy a résztvevők egy jó hangulatú hetet töltsenek a dalmát tengeren, barátok között, vitorlázva.

Hallomásból sok mindenkit ismertem, és most már arcokat is tudtam kapcsolni a történetekhez. Első napunk főként erről szólt: volt, akinek új ismeretségek kötéséről, a többségnek pedig régi barátokkal való találkozásról.

Csapatunk az Áramszünet nevet viseli ( Hofi Géza lazításra felszólító nótája után szabadon…), a 62-es hajóval. Vitorlásunk – csakúgy, mint minden csapaté – egy Bavaria 41-es. Biztos, ami biztos alapon, egy gyors ismerkedésen “túlestünk” hajónkkal még szombaton, egy másfél órás kihajózás keretében.
Persze jutott esemény a “a nulladik napra” ezeken túl is: este újabb tagokkal és tagjelöltekkel bővült a Tengeri Lovagok Társasága, a hangulatos kis murteri templomban lezajlott avatási ceremónián.

Elérkezett az első futam napja. Mi tagadás, izgultam. Nem attól féltem, hogy mondjuk vízbe esem, sokkal inkább attól, hogy nem tudok a csapatom hasznos tagja lenni- lévén én rendelkezem hatunk közül a legkevesebb vitorlás tapasztalattal. Nem voltam kulcsfigura, ez tény, de végül mégsem kell azt éreznem így az első versenynap végén, hogy teljesen haszontalan voltam: a kapitányunknak sikerült elhitetnie velem, hogy volt értelme a ténykedésemnek; a perdüléseknél a nagyvitorlát kezeltem másodmagammal. Öröm, boldogság!

Na de, pár szót az első futamról… Murterből, a Marina Hramina kikötőből indultunk. Reggel már tudható volt: jó szelünk lesz, kiváló kis versengés elé nézünk, taktikás pálya lesz a teljesítendő etap. Apróbb eltévelyedést követően majdnem időben értünk a rajthoz. Nem voltunk ezzel egyedül, a rajt eredetileg tervezett időpontjakor a 12 versenyző csapatból még csak néhány hajó volt a helyén.
Oda se neki, végül bekövetkezett, aminek be kellett: elindult a mezőny. Kisebb és nagyobb szigeteket meghatározott oldalon kellett kerülnünk, aminek köszönhetően számtalan irányváltást kellett gyorsan, jól teljesítenünk. És akkor most eljött a dicsekvés ideje, hiszen a futam első felében jó darabig az első helyen vitorláztunk. Csodás, jól hajózható szelünk volt, mindehhez szikrázó napsütés – a legjobb recept egy kiváló futamhoz. Egészen a célegyenesig aztán másodikként rongyoltunk, ami igen szép teljesítmény egy újjonan alakult, még nem összeszokott csapattól. Sajnos itt jött a feketeleves! A genakker levétele közben hibát vétettünk, aminek az lett a következménye, hogy az említett hátszélvitorlánk a vízben kötött ki. Próbáltak már száz négyzetméternyi vízzel telt ponyva szerű anyagot kihúzni a tengerből? Elárulom: iszonyú nehéz… Csapatunk négy férfitagjának hatalmas erőfeszítésébe, és 10 percünkbe telt. Határozottan tiszta második helyünk így odalett. A képzeletbeli dobogóra még így is felállhattunk: harmadikként futott be az Áramszünet, és foglalta el helyét Zut ACI Marina nevű csodaszép kikötőjében.


A cél után az útközben a hajón felfedezett technikai problémákat is orvosltuk, így nagy reményekkel várjuk a második futamot, melyne sorám Iz-szigetére vezet majd az utunk.