A kitartás próbája – Judit hajónaplója az 5. futamról

2019.10.25 01:23 Szervezőbizottság

Okt.26. csütörtök

A tegnapi ünnepre sütött ízes durbincs-vacsora után ma ismét munkanap, hajónap. Nagy távot kell megtennünk, a végcél Murter.

Ma is ragyog az ég, a magam részéről álmodni sem tudok szebbet, békésebbet. Elhessegetem az aggodalmat az éjszakainak ígérkező hajózásról. A kapitány is ráncolja a homlokát: nagyon hosszú út áll előttünk.

Napok óta csodálkozom, hogy az otthoni szüretes állapotokkal szemben errefelé nem találkozunk darázzsal, léggyel, szúnyoggal. Hát este egy szúnyog fölbukkant a kabinunkban – Isten nyugosztalja. Ma reggel egy darázs akart berepülni, de jobb belátásra térítettem, két légy sorsát jobb nem is említenem.

Ma is gyönyörű a versengő vitorlások látványa, nem tudok betelni vele. Érdekes figyelni, elemezni a különböző elképzeléseket. Apropó, elKÉPzelés. Tudjuk, micsoda értéke a magyar nyelvnek a láttató, képalkotó ereje, de itt, a napokban nyernek értelmet az amúgy ismert, de nem „látott” szólások: pl. szorul a hurok, kifogta a szelet a vitorlájából, egy hír nagy hullámot vet, az élet(hajó) napos oldalán lenni, szélvédett helyen állni, széllel bélelt, szétSZÉLedni – ezt ráadásul egyedül nem is lehet. Ide tartozik a szélhámos is? Aki tudja a megoldást (gugli nélkül!), nálam jelezze!

Nekem még megunhatatlan a tenger és hegy világa, de azért különös gondolatokat is ébreszt az ember nélküli táj: vajon embertelen is? A hegyek kopár, kopasz, kopott mivolta  hogyan függ össze az éhkopp szavunkkal? Valaki éhében lesz fogyatékos, kopott?

A csendes topogás közben van időm borzongva elképzelni egy jó kis hajótörést a lakatlan szigeteken. Tudom ám, mi a teendő: füstjelet adni. Vagy telefonálni?

Hét órai laza vitorlázás után, számot vetve a még előttünk álló úttal és a csapat tűrőképességével, bekapcsolt motorral folytatjuk utunkat. Úgy gondoltuk, most már egyenes a pálya, de aztán ránéztünk a térképre. Nem is lett volna gond, ha le nem száll az áldott éji sötétség. De leszállt. Parancsnok, kormányos, navigátor, segédszemélyzet együttesen igyekezett kifogni az ármánykodó szigeteken, a gyanúsan sekély vizet jelző mélységmérőn.

Így nagyszerű lehetősége nyílt Bereczky nagytiszteletű úrnak, hogy ezúttal ne csak a családját és a gyülekezetét, hanem a 61-es versenyhajót is órákon át kormányozza, nemcsak nappal, hanem éjjel is. Sőt a csillagokkal is! Kinek nem jutott eszébe fölpillantva az égre, hogy „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok! A szegénylegénynek utat mutassatok!”

Este 9 után, mintegy 10 órányi vitorlázás és hajózás után befutottunk a Hramina (haramia?) kötőbe. A többiekért  még izgulunk.

Tisztelet és elismerés a mindvégig kitartóknak!