Biztonság a tengeren, avagy „miért aggódnánk a biztonságért, amikor élvezzük a hajózást?”

2019.03.22 11:12 Bacsó Tibor

Az egésznek Murphy az oka. Amikor egyik híres mondásával azt állította, hogy „ami bekövetkezhet az be is következik”, belerondított a hajósokról kialakított idilli képbe, miszerint a hajózás csak önfeledt és felelősség nélküli örömökből áll. Jómagam soha nem fogom elfelejteni hajós társam rémült pillantását a Déli-óceánon, amikor egyik éjszaka, tomboló viharban, egy orrvitorla csere közben átrepült az orrkorláton és csak az én odakapó kezembe kapaszkodott. Valószínűleg ugyanaz futott át a fején mint nekem: vajon be van-e csatolva a biztonsági kötele a fedélzeten futó hevederbe, hogy amikor néhány másodperc múlva szétcsúszik esőtől nedves kezünk a kétségbeesett markolásból, akkor lesz-e egy utolsó köldökzsinór ami a hajóhoz rögzíti, vagy beleesik az óceánba, ahol egy éjszakai viharban annak esélye, hogy élve megtaláljuk a nullához közeli. Ez szó szerint élet-halál kérdés volt. Szerencsére a válasz igen volt.

Ember a tengerben mentési gyakorlat a kadétiskolában
Ember a tengerben mentési gyakorlat a kadétiskolában

Valójában nincs felelősség nélküli és teljesen önfeledt „élvezet”, legalábbis nem fenntartható módon. A hajózásban is minden alkalommal fel kell mérni a vele járó kockázatokat és ezek ismeretében cselekedni.

Jellemzően kezelni ezeket a kockázatokat, mint ahogy Cnaeus Pompeius Magnus idejében is felmérték az akkori tengerészek, hogy egy viharos éjszakán igencsak veszélyes a gabonaszállító bárkákkal kihajózni és – teljesen érthető módon, a kockázatot kezelendő – megtagadták a hajózást. Sokan nem tudják ezt az apró történelmi részletet, amikor idézik az elhíresült választ az akkori hajósok teljhatalmú urától, hogy „navigare necesse est”, azaz márpedig “hajózni muszály”; mint ahogy sokan elfeledkeznek a híres mondás második feléről: “vivere non est necesse”, azaz “élni viszont nem szükséges”.

A mai hajósok – szerencsére – már nincsenek ilyen nyomásnak kitéve, hogy életveszélyt “vállaljanak”, de ugyanilyen veszélyek leselkednek minden hajósra aki a tengerek, óceánok de akár egy édesvizű tó vagy folyó habjait szeli. Ezért kiemelten fontos, hogy felmérjük a kockázatokat és minden alkalommal ezek ismeretében készüljünk fel az útra és viselkedjünk a hajózás során.

Cikksorozatunkban – a teljesség igénye nélkül – néhány fontos hajózás biztonsági kérdés veszünk górcső alá és adunk praktikus tanácsokat, hogy hogyan kezeljük a hajózás kockázatait és tegyük ezek kezelésével hajózásunkat álomszerűvé, elkerülve a rémálmokat.

Kezdjük egy kis rendszerezéssel:

  • A hajózás elsődleges célja, hogy épségben és biztonságban célba juttassuk hajónkat és annak legénységét. Minden más ennek alávetett, legyen az élvezet, sport, nyeremény egy versenyen vagy éppen nyereség a kereskedelemben, a személyes ambíciókról, dicsőségről, becsvágyról, büszkeségről nem is beszélve. Vég nélkül tudnánk sorolni a tengeri katasztrófák példáját az ókortól napjainkig, ahol szinte kivétel nélkül ennek az alapvetésnek a figyelmen kívül hagyása vezetett emberi életek és jobb sorsot érdemelt hajó életek végéhez.
  • A megelőzés mindenekelőtt, de gyakoroljuk az elhárítást is: A jó hajós felismeri a természettel való kapcsolat viszonyban a maga és hajója helyét. Ez a hely pedig alárendelt! Aki megpróbált már a természet erőivel szemben küzdeni, az tudja, hogy ez badarság. Már Petőfi is tudta (bár más kontextusban írta), hogy „… fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr …” Az egyetlen célravezető hozzáállás a tengerhez és a természet erőihez az alázat! Az okos hajós ezt érti és nem bagatelizálja el a hajózással járó kockázatot. Nem fél, de megtanul ezzel együtt élni és kezeli azokat, megpróbálja megelőzni, de aktívan felkészül az elhárításra.
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

“Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr! “
  • A hajózásban a biztonságért mindenki felel, mindenki részt vesz a biztonságos hajózási környezet és feltételek kialakításában, de a skipper, hajó parancsnok, hajó kapitány egy személyben felelős érte. Az ő felelőssége, hogy kihajózás előtt megfelelően felkészítse hajót és a legénységet, induláskor ellenőrizze, hogy minden készen áll-e a biztonságos hajózáshoz, nem változott-e időközben valami, hajózás közben folyamatosan fenntartsa a biztonságos hajózási feltételeket, vagy ha ezt rajta kívül álló okok miatt nem tudja (pl. időjárási körülmények), akkor minden tőle telhetőt tegyen meg időben, hogy a kockázatok elkerülje vagy csökkentse.

Cikksorozatunk további részeiben végig fogjuk venni, hogy milyen biztonságot szolgáló és a hajózás kockázatait csökkentő tevékenységek vannak ill. milyen biztonsági eszközök, berendezések állnak rendelkezésre annak érdekében, hogy lehetőleg csak szép élményeink maradjanak a hajózással kapcsolatban. Murphy hivatkozásunk pedig arra is kötelez, hogy említést tegyünk arról is, hogy mit tegyünk, ha esetleg – minden körültekintésünk ellenére – mégis bekövetkezik a baj.