Dragomir Penjalov (nekünk magyaroknak csak Dragan) 1957-ben született Zadarban, a műszaki főiskola hajógépészeti szakát Fiumében (Rijekában) fejezte be. 1999-ben Hovanec Zoltánnal közösen szervezték meg először a „magyarok első tengeri vitorlás versenyét”, amelyen mintegy 35 magyar sportoló versengett Közép-Dalmácia szigetvilágában. Noha a sportvitorlás körökben akkor sokan úgy gondolták, hogy önálló magyar versenyzőkkel kockázatos regattát rendezni, Dragomir Penjalov nemcsak a verseny mögé állt, hanem segítette a magyar versenyzőket és szervezőket. Azóta, csaknem 25 éve a legnagyobb és legnehezebb magyar tengeri vitorlás verseny társszervezője és versenybírója. Dragomir Penjalov a horvát vitorlás szövetség bírói karának tagja, hajómérnök. Tudása és tapasztalata számos alkalommal volt fontos a magyar hajósok számára, akkor is, ha egy versenyen valami váratlan havária alakult ki.
Ezek a versenyek nemcsak a sportról szólnak, hanem minden évben valamilyen közös horvát-magyar történeti kapcsolat témájának is szenteljük ezeket az alkalmakat, hogy a magyar hajósok tisztelettel és megértéssel forduljanak a hajózás, a tenger és a közös történelmünk felé. Ezek során a hajós versenyek során emlékeztünk már meg 1913-as Adria-kutató expedíciókról, 1873-as északi-sarkvidéki felfedezőútról, az 1917-es otrantói csatáról, egy-egy tengerész életútjáról, vagyis olyan eseményekről és személyekről, amelyek összekötnek bennünket, ahol horvátok és magyarok közösen, összefogva értek el sikereket, és együtt írtak hozzá néhány oldalt a tengerek történelméhez.
Dragan 2009-ben másodmagával megalapította a Tengeri Lovagok Társaságát, ami az idei évben, két héttel ezelőtt, sikerrel valósította meg az első tengeri zarándoklatot, horvát és magyar résztvevőkkel, horvát és magyar egyházi szereplők közreműködésével a horvát és montenegrói tengerparton. A tengeri zarándoklat 14 hajóval, mintegy 100 résztvevővel Dubrovnik és Kotor között hajózva kereste fel a tengerészet történelmi emlékeit, zarándokolt el a tengerészek védőszentjének, Szent Miklósnak a templomaiba, emlékezett meg magyar emlékekről és a sikeres teljesítménnyel ösztönözve a jövő évi folytatást a horvát szigetvilágban.
Dragannak sok ezer magyar tengeri hajós köszönheti a vitorlázás gyakorlati ismereteit, de ennél is sokkal-sokkal többet. Professzionalizmusa, szaktudása, bölcsessége, mindig nyugodt és türelmes hozzáállása, segítőkészsége, és a tenger iránti tisztelete nemcsak a hajózás gyakorlatában segít nekünk, hanem a hajózás szépségére, az Adria tiszteletére is tanít. Arra, hogy az Adriára, a tengerre vigyázva, értékeit becsülve, megóvva és tisztelettel tekintsük.