Biztonság az indulás előtt…folytatás

Az indulás előtti teendőket tekintve, előző cikkünkben a biztonság különböző formáit, érzéseit tekintettük át, kezdve a személy biztonságától a hajó biztonságáig. Joggal hiányolhatja az olvasó, hogy nem beszéltünk számos olyan vonatkozásról, amelyek mind a személy biztonságát fokozó eszközök, felszerelések. ( Persze, végső soron minden, a hajó biztonsági felszerelései is a személyek biztonságát szolgálják, de ebbe a filozófiai fejtegetésbe most ne menjünk bele.)

Szóval, bevezetőnkben hivatkozott bizonyos Murphy nevű úriember kijelentései alapján, joggal érdemli ki az első helyet az Egyéni biztonsági felszerelések listáján a mentőmellény.

Érdekes megfigyelni, hogy minél nagyobb tapasztalatú hajóssal, tengerésszel beszélünk a mentőmellényről, annál fontosabbnak tartja azt, a mentőmellény tulajdonságait, annak viselését, használatát. Persze ez nem véletlen, hisz a tapasztalat azt is jelenti, hogy egyre több olyan esetet, helyzetet lát a hajós, amiben felcsillan a mentőmellény szerényen visszahúzódó, ám életbevágó képessége, nevezetesen fenntartja a tengerbe, vízbe esett embert annak felszínén, így jelentősen megnövelve az életben maradás esélyeit. No, de milyen is a jó mentőmellény?

A minősítés itt is sokat elárul, ezért csak SOLAS minősítésű mentőmellénnyel foglalkozzunk. Ez már önmagában azt fogja jelenteni, hogy az arcunkat magától felfelé fordítja a légzés megkönnyítése végett és nem fogunk kicsúszni belőle (persze ha rendeltetésszerűen becsatoltuk a lábunk között a hevedert). Fontos még, hogy feltűnő színű legyen és jól látható fényvisszaverő csíkok legyenek rajta, ami nagyban megkönnyíti az éjszakai keresést. Mint minden ez is el tud romlani, el lehet a tartozékait hagyni, ezért minden használat előtt, de legalábbis rendszeresen ellenőrizzük. Ez azt jelenti, hogy próbáljuk fel, állítsuk be a feszes, de nem kényelmetlen viseléshez a méreteket, nem szakadt-e valamelyik csat/heveder, ellenőrizzük az áramforrást a fényjelzőben (ez rendszerint víznyomásra aktiválódik, de van rajta manuális ellenőrző kapcsoló) és nézzük, meg, hogy megvan-e a hangjelző síp és meg tudjuk-e szólaltatni (Éjszakai mentésben ne is kísérletezzünk kiabálni, mert jó eséllyel úgysem hallják meg, használjuk a sípot, ami több száz méterrel messzebbre hallatszik.).

Amennyiben patronos mentőmellényünk van, rendszeresen ellenőrizzük a patron és az elsütő szerkezet állapotát és a mentőmellényt fújjuk fel, hogy tartja-e a levegőt. Az ellenőrzés mindenkinek egyéni felelőssége, de a skipper feladata, hogy ezt elrendelje és felhívja rá a figyelmet! Nem kevésbé fontos ez, mint egy ejtőernyősnek az ejtőernyő ellenőrzése!

A skipper és a tapasztaltabbak segítsenek a kevésbé tapasztaltaknak a megfelelő és alapos ellenőrzésekben és próbákban. Bár minden charter hajón kötelező felszerelés a mentőmellény, mégis azt szoktam javasolni, hogy hajós embernek legyen sajátja, amit ismer és amiben megbízik!

Tovább fokozhatjuk a mentőmellényük adta biztonságot, ha felszereljük azt személyes AIS-szel (rádiós alapú) vagy SART-tal (radar alapú), vagy kihasználhatjuk a műholdas alapú globális biztonsági rendszert egy PEPIRB vagy PLB beszerzésével. Ezek – mivel személyes használatra készülnek – felszerelhetőek a mentőmellényre, és legtöbbször automatikusan aktiválódnak. Legtöbbször! Arról, hogy itt is működik Murphy, egyik hajós barátom, Andy Taylor tudna mesélni, aki sajnálatos módon egy éjszakai viharban tengerbe esett. Miután több mint félóra után is hiába várta a mentő hajót (kész csoda, hogy még élt a hideg óceánban, csak a drysuit óvta a kihűléstől), elkezdte babrálni a személyes SART-ját, és rájött, hogy nem aktiválódott automatikusan….Fél óra nagy kincs ilyenkor elveszíteni az életből, de szerencsére ez után már jöhetett az addig csak vaktában keresgélő hajó a megmentésére és életben maradt.

Ha már mentőmellény, akkor két dolgot emeljünk ki: mi van előtte és utána? Előtte, azaz hogyan előzzük meg, hogy tengerbe essünk. Alapvetően gondossággal és odafigyeléssel.

Mindig tartsuk észben a tengerészek egyik alaptörvényét: „1 kéz a hajónak, 1 kéz magunknak”. Azaz a hajón végzett munka közben sem feledkezzünk meg a biztonságról … A biztonsági hevederek ebben nagy segítséget jelentenek. Alig találkoztam olyan hajóssal, aki használta ezeket. Nem is kell minden körülmények között, de amikor „komoly” időjárásban hajózunk, kössük ki magunkat ezekkel a hevederekkel vagy az erre kialakított veretekhez, vagy pedig a fedélzeten végigfutó hevederhez, ami a biztonsági hevederünk végig tud csúszni, mint a „kutyapóráz a futókötélen”. Szóval maradjunk a hajón minden körülmények között!!!

Utána, azaz, ha mégis bekövetkezik a baj, ott van a mentőmellény. De, mint Andy példája is mutatja, mindez mit sem ér, ha a hajó parancsnoka és legénysége nem képes bennünket megmenteni. Ezért – jó gyakorlat, hogy – verseny előtt minden hajó végezzen tengerből mentési gyakorlatot, persze csakis biztonságos körülmények között. Ezt legtöbbször egy mentőpatkóval végzik azon néhányak, akik egyáltalán csináltak már ilyet, de higgyétek el, egészen más egy 80+ kg-os emberi testet kimenteni, mint egy mentőpatkót megcsáklyázni … És ez nem egy egyszemélyes feladat, az egész hajó személyzetének összehangolt munkája kell hozzá, szerepekkel, feladatokkal, … Ezt be kell gyakorolni! Mondani sem kell, hogy ez is a skipper, hajóparancsnok feladata és felelőssége!

Nem sajnálom, hogy ilyen sokat foglalkozunk a mentőmellénnyel, mert kiemelten fontos! Már csak néhány apróságot sorolnék fel, ami ugyancsak személyes biztonságunkat szolgálja.

Gyógyszerek és egészségügyi rekord. Aki valamilyen személyes orvosi kezelés alatt áll, gyógyszert szed, stb. annak személyes érdeke, hogy gondoskodjon saját gyógyszerellátásáról a hajózás idejére ÉS tudassa ezt a hajós társaival, különösen a skipperrel. Amennyiben bármi olyan sérülés éri az illetőt, ami miatt nem tud kommunikálni, életbevágó lehet, hogy társai tudjanak a kezeléséről, gyógyszereiről, gyógyszer- vagy élelmiszer-érzékenységéről stb.

Szemüveg, kontaktlencse. Fontos, hogy hajózás közben jól lássunk és ezt fent is tudjuk tartani. Akinek olyan a látása, hogy szemüveg nélkül nem tud hajón feladatot végezni biztonságosan, mindenképpen gondoskodjon tartalékról, mert egy tengerbe esett szemüveg pótlása esetenként csak több nap múlva lehetséges.

Fejlámpa. Amennyire fontos, hogy jól lássunk nappal, talán még ettől is fontosabb, hogy lássunk éjszaka. Mivel – ahogy fentebb hivatkoztuk – szükség van mindkét kezünkre egy hajón, elsősorban fejlámpára gondoljunk, mint világító eszközre. Ne sajnáljuk a pénzt egy kicsivel drágább változatra, mert nem csak a fényerő számít, hanem az is, hogy legyen rajta vörös fény! Ugyanis a fehér fény éjszaka olyan intenzitással égeti ki a retinánkból a vitaminokat, hogy hosszú másodpercekig „megvakulunk”, ha a szemünkbe világítanak. Ezért van a piros fény, ami nem igényel ennyi vitamint és gyakorlatilag azonnal látunk, még akkor is, ha társunk felénk fordul és szemünkbe világít. Tehát éjszaka a fedélzeten csak piros fényű fejlámpát használjunk mindannyiunk biztonsága érdekében!

Bízom benne, hogy ha az eddig felsoroltakat mindannyian követjük indulás előtt, akkor sokat fog javulni biztonságérzetünk a kihajózás előtt. De még ekkor is van tennivaló. Következő cikkünkben a közvetlen kihajózás előtt biztonsági tevékenységeket fogjuk áttekinteni.

Jó felkészülést!