Biztonság az indulás előtt…folytatás

Az indulás előtti teendőket tekintve, előző cikkünkben a biztonság különböző formáit, érzéseit tekintettük át, kezdve a személy biztonságától a hajó biztonságáig. Joggal hiányolhatja az olvasó, hogy nem beszéltünk számos olyan vonatkozásról, amelyek mind a személy biztonságát fokozó eszközök, felszerelések. ( Persze, végső soron minden, a hajó biztonsági felszerelései is a személyek biztonságát szolgálják, de ebbe a filozófiai fejtegetésbe most ne menjünk bele.)

Szóval, bevezetőnkben hivatkozott bizonyos Murphy nevű úriember kijelentései alapján, joggal érdemli ki az első helyet az Egyéni biztonsági felszerelések listáján a mentőmellény.

Biztonság indulás előtt - Bacsó Tibor földkerülő vitorlázó tanácsai a tengerhajózáshoz — Biztonság indulás előtt – Bacsó Tibor földkerülő vitorlázó tanácsai a tengerhajózáshoz

Érdekes megfigyelni, hogy minél nagyobb tapasztalatú hajóssal, tengerésszel beszélünk a mentőmellényről, annál fontosabbnak tartja azt, a mentőmellény tulajdonságait, annak viselését, használatát. Persze ez nem véletlen, hisz a tapasztalat azt is jelenti, hogy egyre több olyan esetet, helyzetet lát a hajós, amiben felcsillan a mentőmellény szerényen visszahúzódó, ám életbevágó képessége, nevezetesen fenntartja a tengerbe, vízbe esett embert annak felszínén, így jelentősen megnövelve az életben maradás esélyeit. No, de milyen is a jó mentőmellény?

A minősítés itt is sokat elárul, ezért csak SOLAS minősítésű mentőmellénnyel foglalkozzunk. Ez már önmagában azt fogja jelenteni, hogy az arcunkat magától felfelé fordítja a légzés megkönnyítése végett és nem fogunk kicsúszni belőle (persze ha rendeltetésszerűen becsatoltuk a lábunk között a hevedert). Fontos még, hogy feltűnő színű legyen és jól látható fényvisszaverő csíkok legyenek rajta, ami nagyban megkönnyíti az éjszakai keresést. Mint minden ez is el tud romlani, el lehet a tartozékait hagyni, ezért minden használat előtt, de legalábbis rendszeresen ellenőrizzük. Ez azt jelenti, hogy próbáljuk fel, állítsuk be a feszes, de nem kényelmetlen viseléshez a méreteket, nem szakadt-e valamelyik csat/heveder, ellenőrizzük az áramforrást a fényjelzőben (ez rendszerint víznyomásra aktiválódik, de van rajta manuális ellenőrző kapcsoló) és nézzük, meg, hogy megvan-e a hangjelző síp és meg tudjuk-e szólaltatni (Éjszakai mentésben ne is kísérletezzünk kiabálni, mert jó eséllyel úgysem hallják meg, használjuk a sípot, ami több száz méterrel messzebbre hallatszik.).

Amennyiben patronos mentőmellényünk van, rendszeresen ellenőrizzük a patron és az elsütő szerkezet állapotát és a mentőmellényt fújjuk fel, hogy tartja-e a levegőt. Az ellenőrzés mindenkinek egyéni felelőssége, de a skipper feladata, hogy ezt elrendelje és felhívja rá a figyelmet! Nem kevésbé fontos ez, mint egy ejtőernyősnek az ejtőernyő ellenőrzése!

A skipper és a tapasztaltabbak segítsenek a kevésbé tapasztaltaknak a megfelelő és alapos ellenőrzésekben és próbákban. Bár minden charter hajón kötelező felszerelés a mentőmellény, mégis azt szoktam javasolni, hogy hajós embernek legyen sajátja, amit ismer és amiben megbízik!

Tovább fokozhatjuk a mentőmellényük adta biztonságot, ha felszereljük azt személyes AIS-szel (rádiós alapú) vagy SART-tal (radar alapú), vagy kihasználhatjuk a műholdas alapú globális biztonsági rendszert egy PEPIRB vagy PLB beszerzésével. Ezek – mivel személyes használatra készülnek – felszerelhetőek a mentőmellényre, és legtöbbször automatikusan aktiválódnak. Legtöbbször! Arról, hogy itt is működik Murphy, egyik hajós barátom, Andy Taylor tudna mesélni, aki sajnálatos módon egy éjszakai viharban tengerbe esett. Miután több mint félóra után is hiába várta a mentő hajót (kész csoda, hogy még élt a hideg óceánban, csak a drysuit óvta a kihűléstől), elkezdte babrálni a személyes SART-ját, és rájött, hogy nem aktiválódott automatikusan….Fél óra nagy kincs ilyenkor elveszíteni az életből, de szerencsére ez után már jöhetett az addig csak vaktában keresgélő hajó a megmentésére és életben maradt.

Ha már mentőmellény, akkor két dolgot emeljünk ki: mi van előtte és utána? Előtte, azaz hogyan előzzük meg, hogy tengerbe essünk. Alapvetően gondossággal és odafigyeléssel.

Mindig tartsuk észben a tengerészek egyik alaptörvényét: „1 kéz a hajónak, 1 kéz magunknak”. Azaz a hajón végzett munka közben sem feledkezzünk meg a biztonságról … A biztonsági hevederek ebben nagy segítséget jelentenek. Alig találkoztam olyan hajóssal, aki használta ezeket. Nem is kell minden körülmények között, de amikor „komoly” időjárásban hajózunk, kössük ki magunkat ezekkel a hevederekkel vagy az erre kialakított veretekhez, vagy pedig a fedélzeten végigfutó hevederhez, ami a biztonsági hevederünk végig tud csúszni, mint a „kutyapóráz a futókötélen”. Szóval maradjunk a hajón minden körülmények között!!!

Utána, azaz, ha mégis bekövetkezik a baj, ott van a mentőmellény. De, mint Andy példája is mutatja, mindez mit sem ér, ha a hajó parancsnoka és legénysége nem képes bennünket megmenteni. Ezért – jó gyakorlat, hogy – verseny előtt minden hajó végezzen tengerből mentési gyakorlatot, persze csakis biztonságos körülmények között. Ezt legtöbbször egy mentőpatkóval végzik azon néhányak, akik egyáltalán csináltak már ilyet, de higgyétek el, egészen más egy 80+ kg-os emberi testet kimenteni, mint egy mentőpatkót megcsáklyázni … És ez nem egy egyszemélyes feladat, az egész hajó személyzetének összehangolt munkája kell hozzá, szerepekkel, feladatokkal, … Ezt be kell gyakorolni! Mondani sem kell, hogy ez is a skipper, hajóparancsnok feladata és felelőssége!

Nem sajnálom, hogy ilyen sokat foglalkozunk a mentőmellénnyel, mert kiemelten fontos! Már csak néhány apróságot sorolnék fel, ami ugyancsak személyes biztonságunkat szolgálja.

Gyógyszerek és egészségügyi rekord. Aki valamilyen személyes orvosi kezelés alatt áll, gyógyszert szed, stb. annak személyes érdeke, hogy gondoskodjon saját gyógyszerellátásáról a hajózás idejére ÉS tudassa ezt a hajós társaival, különösen a skipperrel. Amennyiben bármi olyan sérülés éri az illetőt, ami miatt nem tud kommunikálni, életbevágó lehet, hogy társai tudjanak a kezeléséről, gyógyszereiről, gyógyszer- vagy élelmiszer-érzékenységéről stb.

Szemüveg, kontaktlencse. Fontos, hogy hajózás közben jól lássunk és ezt fent is tudjuk tartani. Akinek olyan a látása, hogy szemüveg nélkül nem tud hajón feladatot végezni biztonságosan, mindenképpen gondoskodjon tartalékról, mert egy tengerbe esett szemüveg pótlása esetenként csak több nap múlva lehetséges.

Fejlámpa. Amennyire fontos, hogy jól lássunk nappal, talán még ettől is fontosabb, hogy lássunk éjszaka. Mivel – ahogy fentebb hivatkoztuk – szükség van mindkét kezünkre egy hajón, elsősorban fejlámpára gondoljunk, mint világító eszközre. Ne sajnáljuk a pénzt egy kicsivel drágább változatra, mert nem csak a fényerő számít, hanem az is, hogy legyen rajta vörös fény! Ugyanis a fehér fény éjszaka olyan intenzitással égeti ki a retinánkból a vitaminokat, hogy hosszú másodpercekig „megvakulunk”, ha a szemünkbe világítanak. Ezért van a piros fény, ami nem igényel ennyi vitamint és gyakorlatilag azonnal látunk, még akkor is, ha társunk felénk fordul és szemünkbe világít. Tehát éjszaka a fedélzeten csak piros fényű fejlámpát használjunk mindannyiunk biztonsága érdekében!

Bízom benne, hogy ha az eddig felsoroltakat mindannyian követjük indulás előtt, akkor sokat fog javulni biztonságérzetünk a kihajózás előtt. De még ekkor is van tennivaló. Következő cikkünkben a közvetlen kihajózás előtt biztonsági tevékenységeket fogjuk áttekinteni.

Jó felkészülést!

Biztonság indulás előtt

Előző cikkünkben remélhetőleg sikerült az olvasó figyelmét felkelteni, miért is veszélyes üzem a hajózás és miért kell a biztonsággal kiemelten foglalkoznunk. Ígéretünkhöz híven jelen cikkünkben összefoglalunk néhány olyan tevékenységet, amivel még indulás előtt növelhetjük a hajózás, a hajó és az utasok biztonságát.

Indulás előtt? Hiszen akkor még nem hajózunk! Miért kell foglalkoznunk a biztonsággal? Nos, mint felvezető írásunkban nem győztük eléggé hangsúlyozni, a hajózás biztonságának egyik alapelve a megelőzés. Sok tengeri katasztrófa vezethető vissza az előkészületek, ill. a megelőzés hiányosságára. A legfontosabb biztonsági területeket 3 csoportba sorolhatjuk: a személyek, a hajó és a felszerelés biztonsága. Ezek mind hozzájárulnak a hajózás biztonságához. Kezdjük is a sort:

Kadétok mentőmellényben - mentőmellény próba — Kadétok mentőmellény próbája a kihajózás előtt

A személyek biztonsága

A hajózás biztonság a jó közérzettel és a biztonságérzettel kezdődik. Ehhez hozzájárul a személyes komfort érzet, a magabiztosság érzete és annak tudata, hogy körültekintően és előrelátóan foglalkoztunk ezekkel a témákkal.

Személyes komfort: Könnyű látni, hogy ha nem érezzük magunkat kényelmesen, komfortosan, akkor nem fogunk kellő figyelmet fordítani a biztonságra. Minden körülmények között a megfelelő személyes ruházattal készüljünk, ne fázzunk és ne legyen túl melegünk, valamint készüljünk fel a váratlan időjárási viszonyokra, pl. eső, szél, vihar, erős napsütés stb.

Végtagok védelme: Megfelelő lábbeli – ne fázzunk, ne legyen túl meleg, és – talán legfontosabb – legyen alkalmas a fedélzeten történő munkához. Pl. tapadjon megfelelően, ne essen le a lábunkról stb. Lábbeli használata a fedélzeten kötelező hajózás közben! Nagyon fontos, hogy hűvös, hideg időszakban ne ázzon be. Az ember a végtagjaitól kezd fázni, ezért kiemelten fontos hideg időben a vízálló lábbeli és a kesztyű. Rendkívül sokat segít a komfort érzésben, ha beszerzünk vízálló zoknit.

Testünk védelme: Megfelelő öltözék – hasonlóak az elvárások, mint a lábbelinél: kényelmes, réteges (alapvetően 3 rétegról beszélünk a technikai sportoknál: aláöltözet, soft shell és záróréteg), vízálló, stb. Figyeljünk oda, hogy a hajózás nem divatbemutató. Pl. jellemzően egy viharruházat nem lehet csinos, mert megfelelő méretű, értsd bő kell legyen ahhoz, hogy hideg időben aláöltözhessünk.

Fejünk védelme: külön pontot szentelek neki, mert különösen fontos, hogy megfelelően védjük fejünket. Hidegben vízálló meleg sapkával; melegben, napsütésben pedig UV álló, szellőzést biztosító, árnyékot adó hajós fejfedővel. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik szemünk védelme, amiről egyrészt napszemüveggel gondoskodhatunk a napsütéses időben (a tengeren a víz által visszavert fénysugarak miatt a szárazföldinek többszöröse jut szemünkbe a napsugarakból!), ami legyen UV álló, lehetőleg kék szűrővel és zárjon a fejünkhöz, hogy ne jusson be mellette szűretlen fény a szemünkbe. Hideg, viharos időben pedig készüljünk szemvédő éjszakai szemüveggel, ugyanis e nélkül szinte lehetetlen komoly viharban kormányozni.

A tudás biztonsága:

Indulás előtt a skipper feladata, hogy kiossza a hajón a feladatokat, szerepeket. Legyünk tudatában saját tapasztalatunknak és képességeinknek, és csak olyan feladatokat vállaljunk el ill. végezzünk, amit tudjuk, hogy képesek vagyunk megcsinálni, előzetesen gyakoroljunk! Ha nem hisszük, hogy biztonságosan meg tudunk oldani egy feladatot, ne a versenyen próbálkozzunk…

Tervezés a térképen — Fontos a jó felkészülés és tervezés

Az erőnlét és egészség biztonsága:

Különösen igaz a versenyhajózásra, hogy ez egy komoly fizikai megterheléssel járó sport (időnként). Erre készüljünk, javítsuk az állóképességünket. Ha ezzel is készülünk a versenyre, akkor komoly magabiztosságot építhetünk mind saját magunk, mind hajóstársaink számára. Ez azokra is vonatkozik, akik csak „ballasztnak” mennek. Ugyanis egy viharban, vagy esetleges haváriában mindenkinek ki kell vegye a részét a feladatokból. Aki még nem próbálta, higgye el, hogy komoly viharban még biztonságban a fedélzeten maradni is fizikai erőfeszítést kíván.

Az ellátottság biztonsága:

Ne legyünk éhesek, szomjasak, …, legyenek tartalékaink, készüljünk fel váratlan helyzetekre. Szigorúan alkoholmentes időszak a verseny! Itt is érvényes, hogy „iszik vagy vezet”.

A kipihentség biztonsága:

Legyünk tudatába mentális erőnlétünknek és merjünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, hogy túl fáradtak, kialvatlanok vagyunk, vagy éppen kezdődő betegség miatt nem tudjuk elvégezni feladatunkat. Ugyancsak a skipper felelőssége, hogy úgy ossza be az embereket a hajón, hogy mindenki megkaphassa a számára szükséges pihenőidőt.

A hajó biztonsága

A hajózás biztonsága érdekében kiemelten fontos, hogy maga a hajó alkalmas legyen a biztonságos hajózásra. Ehhez egy hajót rendszeresen karban kell tartani és minden kihajózás előtt ellenőrizni kell a hajó biztonsági felszerelését. Ezek között kiemelten fontosak a következők:

Mentőpatkó (fényvisszaverővel)
Mentőtutaj, „grab bag”
Mentőfelszerelés (kötelek, csáklyák, hevederek,…)
Jelzőbóják (Danbuoy), Jelzőzászló
GPS, Plotter
AIS, EPIRB, SART
Távcső
Kereső reflektor
Pozíció és navigációs fények
Hajókürt
Heveder kapcsolási pontok („strong points”)
Hajózási térképek, pilotkönyvek
Elsősegély láda és felszerelés
URH Rádió, part mentén mobil telefon
Tűzoltó berendezések (por-, halonnal oltó, takaró)
LOG book (műszakos menetben óránként kitölteni)
Rakéták
Hajófenék pumpák, vödrök,
Tartalék alkatrészek

Távcső a fedélzeten — Távcső és a check-list

Vegyük figyelembe, hogy charter hajók esetén nem mindent biztosít a charter cég (elvileg kellene!), ezért lehetőség szerint érdeklődjünk, hogy mire számíthatunk és esetleg mit kell magunknak vinnünk.

Következő cikkünkben a személyes biztonsági felszerelésekkel foglalkozunk.

Jó felkészülést!

Biztonság a tengeren, avagy „miért aggódnánk a biztonságért, amikor élvezzük a hajózást?”

Az egésznek Murphy az oka. Amikor egyik híres mondásával azt állította, hogy „ami bekövetkezhet az be is következik”, belerondított a hajósokról kialakított idilli képbe, miszerint a hajózás csak önfeledt és felelősség nélküli örömökből áll. Jómagam soha nem fogom elfelejteni hajós társam rémült pillantását a Déli-óceánon, amikor egyik éjszaka, tomboló viharban, egy orrvitorla csere közben átrepült az orrkorláton és csak az én odakapó kezembe kapaszkodott. Valószínűleg ugyanaz futott át a fején mint nekem: vajon be van-e csatolva a biztonsági kötele a fedélzeten futó hevederbe, hogy amikor néhány másodperc múlva szétcsúszik esőtől nedves kezünk a kétségbeesett markolásból, akkor lesz-e egy utolsó köldökzsinór ami a hajóhoz rögzíti, vagy beleesik az óceánba, ahol egy éjszakai viharban annak esélye, hogy élve megtaláljuk a nullához közeli. Ez szó szerint élet-halál kérdés volt. Szerencsére a válasz igen volt.

Ember a tengerben mentési gyakorlat a kadétiskolában

Valójában nincs felelősség nélküli és teljesen önfeledt „élvezet”, legalábbis nem fenntartható módon. A hajózásban is minden alkalommal fel kell mérni a vele járó kockázatokat és ezek ismeretében cselekedni.

Jellemzően kezelni ezeket a kockázatokat, mint ahogy Cnaeus Pompeius Magnus idejében is felmérték az akkori tengerészek, hogy egy viharos éjszakán igencsak veszélyes a gabonaszállító bárkákkal kihajózni és – teljesen érthető módon, a kockázatot kezelendő – megtagadták a hajózást. Sokan nem tudják ezt az apró történelmi részletet, amikor idézik az elhíresült választ az akkori hajósok teljhatalmú urától, hogy „navigare necesse est”, azaz márpedig “hajózni muszály”; mint ahogy sokan elfeledkeznek a híres mondás második feléről: “vivere non est necesse”, azaz “élni viszont nem szükséges”.

A mai hajósok – szerencsére – már nincsenek ilyen nyomásnak kitéve, hogy életveszélyt “vállaljanak”, de ugyanilyen veszélyek leselkednek minden hajósra aki a tengerek, óceánok de akár egy édesvizű tó vagy folyó habjait szeli. Ezért kiemelten fontos, hogy felmérjük a kockázatokat és minden alkalommal ezek ismeretében készüljünk fel az útra és viselkedjünk a hajózás során.

Cikksorozatunkban – a teljesség igénye nélkül – néhány fontos hajózás biztonsági kérdés veszünk górcső alá és adunk praktikus tanácsokat, hogy hogyan kezeljük a hajózás kockázatait és tegyük ezek kezelésével hajózásunkat álomszerűvé, elkerülve a rémálmokat.

Kezdjük egy kis rendszerezéssel:

A hajózás elsődleges célja, hogy épségben és biztonságban célba juttassuk hajónkat és annak legénységét. Minden más ennek alávetett, legyen az élvezet, sport, nyeremény egy versenyen vagy éppen nyereség a kereskedelemben, a személyes ambíciókról, dicsőségről, becsvágyról, büszkeségről nem is beszélve. Vég nélkül tudnánk sorolni a tengeri katasztrófák példáját az ókortól napjainkig, ahol szinte kivétel nélkül ennek az alapvetésnek a figyelmen kívül hagyása vezetett emberi életek és jobb sorsot érdemelt hajó életek végéhez.

A megelőzés mindenekelőtt, de gyakoroljuk az elhárítást is: A jó hajós felismeri a természettel való kapcsolat viszonyban a maga és hajója helyét. Ez a hely pedig alárendelt! Aki megpróbált már a természet erőivel szemben küzdeni, az tudja, hogy ez badarság. Már Petőfi is tudta (bár más kontextusban írta), hogy „… fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr …” Az egyetlen célravezető hozzáállás a tengerhez és a természet erőihez az alázat! Az okos hajós ezt érti és nem bagatelizálja el a hajózással járó kockázatot. Nem fél, de megtanul ezzel együtt élni és kezeli azokat, megpróbálja megelőzni, de aktívan felkészül az elhárításra.

„Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr! „

A hajózásban a biztonságért mindenki felel, mindenki részt vesz a biztonságos hajózási környezet és feltételek kialakításában, de a skipper, hajó parancsnok, hajó kapitány egy személyben felelős érte. Az ő felelőssége, hogy kihajózás előtt megfelelően felkészítse hajót és a legénységet, induláskor ellenőrizze, hogy minden készen áll-e a biztonságos hajózáshoz, nem változott-e időközben valami, hajózás közben folyamatosan fenntartsa a biztonságos hajózási feltételeket, vagy ha ezt rajta kívül álló okok miatt nem tudja (pl. időjárási körülmények), akkor minden tőle telhetőt tegyen meg időben, hogy a kockázatok elkerülje vagy csökkentse.

Cikksorozatunk további részeiben végig fogjuk venni, hogy milyen biztonságot szolgáló és a hajózás kockázatait csökkentő tevékenységek vannak ill. milyen biztonsági eszközök, berendezések állnak rendelkezésre annak érdekében, hogy lehetőleg csak szép élményeink maradjanak a hajózással kapcsolatban. Murphy hivatkozásunk pedig arra is kötelez, hogy említést tegyünk arról is, hogy mit tegyünk, ha esetleg – minden körültekintésünk ellenére – mégis bekövetkezik a baj.